Soha nem volt sok értelme a Toyota Aqua kisautónak, hiszen csak annyiban tudott többet a Toyota Yarisnál, hogy az Aquából eleve csak hibrid verzió létezett, ezért vásárlói ugyanúgy hirdethették környezetbarát szemléletüket, mint a Prius-ügyfelek. Ennek ellenére Japánban a forgalmazása tíz évéből hármat az abszolút eladási ranglista élén töltött, így amikor ideje volt nyugdíjazni, fel sem merült, hogy utód nélkül vonuljon vissza.
Most bemutatkozott a második generációs Aqua, amely hosszabb, nehezebb és tágasabb a Yarisnál, de nem is ez a legfontosabb ismérve, hanem hogy különleges akkumulátor-technológiát vezet be a piacra.
A hagyományos nikkel-hidrogén akkumulátorok esetében az elektrolitban úszó anód és a katód között egy elválasztó, szigetelő réteg húzódik. Ezt a csomagot két oldalról egy-egy áramgyűjtő réteg fogja közre, majd ezt a többrétegű szendvicsszerkezetet helyezik el az akkumulátorcellában. A bipoláris nikkel-hidrogén akkumulátorban ezzel szemben az áramgyűjtő egyben az akkumulátorcella falaként is szolgál.
A köztes rétegek kiiktatása mintegy 40 százalékkal csökkenti az akkumulátor helyigényét, a technológiának azonban nem ez az egyetlen előnye: a rendszeren nagyobb áramerősség folyhat át, ezért a teljesítménye nagyságrendileg 50 százalékkal nagyobb, mint egy azonos számú cellából álló, hagyományos nikkel-hidrogén akkumulátoré. Ez a két technológiai előny együttesen azt jelenti, hogy a bipoláris akkumulátor azonos méretben kétszer akkora teljesítményre képes, mint egy előző generációs egység.
