Mint minden termelő ágazatban, az autóiparban is külön teher a változatosság. Az egységes gyárthatóság még akkor is kifizetődő lehet, ha ennek fejében olyan tételeket kell beletenni egy-egy autóba, amelyért konkrétan nem fizet az ügyfél – erre példa a számtalan jól felszerelt, kedvező áron kínált limitált széria.

A BMW most ezt a gyakorlatot emelné egy magasabb szintre: elképzelésük szerint a jövőben egységesen gazdag felszereltséggel hozná forgalomba járműveit, ám az egyes funkciók elérhetőségét előfizetéshez kötné. 

Ez sok szempontból észszerű megoldás: egy dél-olaszországi vevőnek például semmi szüksége ülésfűtésre, ám ha eladja az autót egy svéd vagy norvég vevőnek, nem kell utólag belebarkácsolni a funkciót a kocsiba: elég előfizetni a funkcióra, és már működik is. Hasonlóképpen elég volna a félautonóm közlekedési funkciókat (amelyek autópályán maguktól tartják az irányt és a sebességet) arra a két hétre aktiválni, amikor nyaralni megyünk, ha egyébként a hétköznapokban az autópálya közelébe sem járunk.

A konstrukció arra is alkalmas volna, hogy a gyakorlatban derítsük ki, valóban hasznos-e számunkra egy-egy modern funkció – mondjuk a távolságtartó tempomat, az adaptív világítás vagy a parkolórobot. Ezek a vezetőtámogató funkciók többségükben eleve ugyanazt az érzékelő-csokrot használják, tehát a kamerát, a radarokat így is, úgy is be kell építeni az autóba; működtetésükhöz vagy letiltásukhoz elegendő a vezérlő szoftvert frissíteni. Így aztán a jövőben nem kellene azért fizetnünk, amit nem használunk – arról nem is beszélve, hogy az autó beszerzésének költségei megoszlanának az időben, így enyhülnének az ügyfelek anyagi terhei.