Amennyiben nem sikerül megteremteni egyes nyersanyagok – például a lítium, a nikkel, a mangán és a kobalt – garantáltan tartós ellátását, az lelassíthatja az átállást az elektromos mobilitásra és megdrágítja a járműveket.

Mostanáig úgy tűnt, hogy Európa lemaradt az akkumulátortechnológiai versenyben az ázsiai gyártók – így a kínai CATL, a dél-koreai LG Chem, valamint a japán Panasonic – mögött az EIT InnoEnergy szakértője, Ilka von Dalwigk szerint. Emlékeztetett arra, hogy kezdetben ezt “senki nem tartotta problémásnak”. Mindenki úgy volt vele, hogy ha akkumulátorra lesz szüksége, majd importál. Az elektromos autók értékesítésének robbanásszerű növekedését jelző előrejelzések azonban egyaránt felrázták a politikát és az autógyártókat, és az akkumulátorellátási stratégia átgondolására kényszerítette őket.

Ezt követően a nagyobb autógyártók és autóipari beszállítók milliárdos akkumulátorgyártó beruházásokat jelentettek be, és az EU is milliárdos támogatási programokkal állt melléjük. Csak a Volkswagen hat akkumulátorgyártó üzemet készül építeni Európában, a Daimler is négyet, partnerekkel együttműködve.

Az EIT InnoEnergy uniós akkumulátoripari szakmai képviseleti szervezet már közel 50 akkumulátor-technológiai projektről tud Európában. Amennyiben mindegyik megvalósul, akkor helyi gyártásból lehet majd fedezni Európában az elektromobilitás teljes akkumulátorigényét 2030-ra. Az így rendelkezésre álló 640 gigawattóra elektromos áram tárolására elegendő akkumulátorgyártási kapacitás évente 13 millió elektromos autó gyártását teszi lehetővé. A Volkswagen hat akkumulátorüzeme az anyavállalat igényének kétharmadát lesz képes fedezni az Ultima Media szerint.