Senki nem várt pálfordulatot akkor sem, amikor a Kia a 2011-es Los Angeles-i Autókiállításon a nagyérdemű elé tárta GT nevű tanulmányát. A helyszínválasztás amúgy nem véletlen. A tengerentúlon ugyanis kicsit más a koreai konszern felhozatala, ezért ott valószínűleg nem okozott akkora megrázkódtatást, hogy a GT tanulmány Stinger néven egyszer csak valóban megvalósult. Odaát ugyanis a nálunk ismert Optima felett még két nagy limuzint kínál a Kia, a Cadenzát és a K900-ast. Előbbi kicsivel kisebb, utóbbi kicsivel nagyobb öt méternél, és mindkettő alapvetően hátsókerék-hajtású (de összkerékhajtásrt is kínálnak hozzájuk), csakúgy, mint a Hyundai két nagyautója, a Genesis G80-as és G90-es.
Műszaki szempontból a Stinger ezekkel őriz rokonságot. A padlólemez, a motorok egy része és a hajtáslánc is tőlük származik. A technika így tehát adott, de a Stinger akkor sem egy közönséges limuzin! Valóban nem, ezért a GT tanulmány házon belüli híveinek állítólag hosszasan kellett győzködnie a konszern vezérkarát, hogy álmukat mégiscsak átültethessék az aszfaltra. Nyomós érv volt azonban a kezükben, hogy a tanulmányt a sajtó és a kiállítás látogatói is felettébb lelkesen fogadták.
Csakhogy eközben történt még valami. A Hyundai-Kia konszernhez szerződött valaki, akinek az alkalmazása figyelemreméltó változásokat jelzett előre (főleg így, utólag okoskodva). Az illetőt Albert Biermann-nak hívják, korábban a BMW M-es autóinak fejlesztésében vett részt, majd a komplett M részleg vezetését rábízták. Mígnem vette a kalapját és meg sem állt Szöulig… És a Stingeren meglátszik, hogy ott van!
Biermann közreműködése természetesen nem a Stinger külsején látszik, azon inkább egy másik német, a hajdanán az Audi formáit megálmodó (köztük a TT-ét) Peter Schreyer keze nyoma látszik meg. Schreyer ma már a teljes Hyundai-Kia konszern formatervezésének vezetője, de természetesen legfelülről ő felügyelte azt a folyamatot, melynek során a Stinger alakot öltött. Méghozzá milyet!
Magától értetődően sportosat, hiszen a GT tanulmány nyomán egy gyorsaságot sejtető, lendületes forma megtalálása volt a cél. Ennek figyelembevételével kapott a Stinger rövidebb első és hosszabb hátsó túlnyúlást, és szabták 483 centis hosszához képest visszafogottra, 140 centisre a magasságát. Ha ehhez hozzávesszük hátuljának lapos kiképzését, máris előáll a négyajtós kupéforma, amelynek előkelő származású képviselője az Audi A5 Sportback és a BMW 4 Gran Coupé.
Technikai alapjaiból eredően azonban mindkettőnél nagyobb a Stinger, ami alapján azt is gondolhatnánk, tágasabb is. Ez azonban nincs teljesen így. A hosszú, 290 centis tengelytáv miatt elöl is és hátul is nagy a lábtér, méghozzá úgy, hogy hátul az ülőpárna is kimondottan hosszan támasztja a combokat. A lapos forma miatt azonban a fejtér eléggé korlátozott. Főleg hátul, ahol a tető is lejteni kezd, de elöl sem olyan bőséges, annak ellenére, hogy sportautóhoz illően egész mélyre építették be az ülést. Ezzel együtt hátra is beülhetnek 180 centis magasságú utasok (elvileg három, de inkább kettő), míg elöl 190 centi körül alakul a felső határ.
