A vásárlói igények mostanra már annyira kiszélesedtek, hogy gyakorlatilag lehetetlen megfelelni nekik. Persze a prémiumgyártók így is megpróbálják ezt, méghozzá olyan modellekkel, amelyekre 20-30 évvel ezelőtt furcsán, a fejüket vakargatva tekintettek volna az emberek – néhányan még most is ezt teszik. Már önmagában a városi terepjáró kategória is kissé ellentmondásos, de ehhez már hozzászoktunk az évek alatt, sőt, beláthattuk, hogy egy ilyen mindenes jó szolgálatunkra lehet. Azonban egy ilyen autó sportos köntösbe öltöztetése még mindig kissé nehezen érthető.
Amennyiben mindez még nem lenne elég, éppen egy MINI-ről beszélünk, amelyet korábban csak városi apróságokkal kapcsolatban emlegettünk, mostanra pedig már 4,3 m hosszú, 1,82 m széles és 1,56 m magas hobbiterepesek is megtalálhatóak a kínálatukban – igaz, a stílus továbbra is utánozhatatlan és imádnivaló. Hiába beszélünk már tulajdonképpen egy kompakt SUV-ról, az angolok formatervezői kiváló érzékkel ültették át a jellegzetes vonásokat az autóra, miközben sikerült úgy belecsempészniük a terepes, férfiasabb részletek is, hogy a harmóniát egyáltalán nem törték meg. Persze az előd után ez nem volt meglepő.
A JCW egyszerre sportos és crossoveres megjelenése ugyan kissé ellentmondásos, de így is nagyon látványos: a sötétzöld szín, a piros kiegészítők, a méretes kipufogócsövek és a körben megtalálható műanyag elemek jól egészítik ki egymást. A kiváló fényt adó, LED-es fényszórók nappali menetfényei jól mutatnak, hátul pedig még háromdimenziós hatást is csempésztek a króm kereketekkel körbevett lámpatestekbe. Összességében azért megőrizte crossoveres megjelenését az autó, de érdekes, hogy sokan kisebbnek gondolták valódi méreteinél, ami jó eséllyel a márkanév és a jellegzetes stíluselemek számlájára írhatunk.
A Countryman ugyanakkor egyáltalán nem egy kis autó, amit az utastérben helyet foglalva is megerősíthetünk: széltében és hosszában egyaránt bőven elegendő a hely akár négy 185 centis utas számára is . Ráadásul a jól formázott hátsó pad ülőlapjait tudjuk tologatni, és a háttámlák dőlésszögét is állíthatjuk, illetve légbeömlőket is kapunk. Mondanunk sem kell, a „dizájnorgia” belül is folytatódik: a többi modellből már ismerős stíluselemeket a JCW verzió sportos kiegészítői dobják fel, mint például a sportkormány, vagy a piros-feketében pompázó Alcantara sportülések – utóbbiak ugyan kényelmesek és jól tartanak, de fix fejtámlájuk 185 centi felett alacsony lehet. A minőségérzet és az összeszerelés is példás, egyedül a körkilátással adódhatnak problémáink.
Az immár érintéssel is működő központi kijelzőt a MINI esetében többször tapicskoljuk, mint a BMW modelljeiben, ugyanis az azonos elrendezésű, és egyébként hasonlóan jól funkcionáló tekerőkapcsoló eléggé lent van, és nem mindig kényelmes a használata, míg a képernyőt könnyen elérjük – funkcionalitás és gyorsaság tekintetében természetesen továbbra is élen jár a MINI és a BMW rendszere. Akárcsak eddig a szinte végtelen színben állítható LED-es hangulatvilágítás, és a multimédiás rendszer körül lévő kerek LED-csík ezúttal is elképesztően jópofa volt – utóbbira akár a fordulatszámmérőt is rávarázsolhatjuk. Az egyik személyes kedvencem azonban a repülőgépekéhez hasonló gombsor a középkonzol alján és a tetőn, de közülük is a pirosan izzó start gomb varázsolja el leginkább az embert.
Praktikum terén nincs gond: mindennek megtaláljuk a maga helyét az autóban, a tárolók alján pedig jópofa kockás mintát fedezhetünk fel. USB portból is több van az autóban, de vezeték nélküli mobiltöltőt is kérhetünk. A Countryman head-up kijelzője ugyan nem a szélvédőre, hanem egy külön üveglapra vetít, de így is sokat segít és kiváló minőségű – az ilyen megoldások között a legjobb. Vezetéstámogató és biztonsági rendszerekből sincs hiány: az összes asszisztens jól működött az autóban.
