Jump to content

Opel Mokka X 4X4 dízel teszt

2017. 07. 06. 13:57

Csúcsdízelével nem csak erős, takarékos is az Opel könnyed, kisautó méretű kompakt városi terepjárója, a még GM korszakos, faceliftes Mokka X.

2012-ben kezdődött meg az Opel Mokka gyártása, akkor még az Opel szabadidőautóinak X utótagja nélkül. A Mokka, vagy a tavalyi facelift utáni nevén Mokka X tehát még bőségesen a General Motors égisze alatt készült és lett kifejlesztve. Az Opel nem titkoltan az arabika kávéfajtáról nevezte el Corsa alapokon nyugvó SUV-ját. Persze a gyár kisautójánál közel minden dimenziójában nagyobb, kivéve szélességében. 2016 januárjában a félmilliomodik megrendelést is túllépték, a sikereken felbuzdulva ki is bővítették városi terepjáró palettájuk a Mokka X alá érkező Crossland X és a nála nagyobb Grandland X párossal, utóbbi kettő azonban már PSA termék. 

Egy éve már, hogy bemérgesítették az addig szerénynek mutatkozó Opel Mokkát. Határozottabb, agresszívabb, − esetünkben full LED − fényszórókat kapott, mutatós bumeráng alakú nappali menetfényekkel, amik persze szintén diódásak. Néhol ezüst védőlemezekkel törték meg a külső fekete műanyag elemeket, amik rátesznek a robusztusságra, pedig legbelül egy könnyed, aranyos kisautó, emelt hasmagassággal. Valódi elődje nincs, viccesen az Opel Corsa Scamp II koncepció tekinthető annak. Az utastér azt az érzetet kelti, hogy mindent kihoztak a rendelkezésre álló helyből. Elöl kifejezetten tágas, de a hátul ülők is a kategóriának megfelelő méretű. 185 centimnek is még épp kényelmes lábteret ad. A tető mélyedésével ügyesen növelték a fejteret is, ami így már egy kategóriával feljebb mutató, valamint pohártartós könyöklő és kényelmes ülések kényeztethetik a hátul utazókat. Ahhoz képest, hogy 19 colos felniken és peresebb gumikon csücsül, meglepően puha a futása, a futómű egyszer sem ütött fel fájóan, legtöbbször meg sem érezni az úthibákat.

Mégis mi rosszat lehetne mondani egy csúcsfelszereltségről? Az alapnak számító Summit fehér külsőhöz jól passzolt a barna bőrkárpit. Az anyagminőségre sincs panasz, puha, varrott bőr borítás nem csak a könyöklőkre, de a volánra és a műszerfalra is jutott, ezzel valóban felsőbb osztályú az összhatás, ahogy persze az ára is. A műszerfalon, illetve az ajtók tetején puha plasztikot találunk, és a fényes, porgyűjtő elemekkel sem spóroltak. Továbbra is vaskos, minden részletében hangsúlyos a beltér, legyen szó a kormányról, a váltógombról, vagy akár a jelen esetben elektromosan állítható, kihúzható combtámaszos ülésekről.

Nemhogy elég, sok is az apró testhez a legerősebb, 1,6 literes, négyhengeres, manuális váltóval párosítva kizárólag stop-startos dízel ereje. A 136 lóerő nem hangzik túlzónak az 1429 kg saját tömeghez, a 320 Nm nyomaték már annál inkább. Jó Opel szokás szerint már-már visszhangzó turbólyuk után, csak 1750 fordulat/perc környékén jön turbónyomás, 2000-re pedig fel is épül rendesen. Innen nagyot lép, ám nekem kissé hiányzott a lomha és a bitang erős közti átmenet. Habár a világ már tökéletesen szembefordult a dízelekkel, azért kellemes dolog 6 liter/100 km alatti fogyasztással járni a városban. A tesztátlag nem kevés autópályázás után lett 6,4 liter/100 km, és egyébként a fedélzeti komputer is hasonló értéket mutatott kivételesen.

(Forrás: autonavigator.hu/ kép: totalcar, mobilantik)