Ha nem nézem az árát, tényleg csak annyit mondhatok: ez a tökéletes családi autó 3-4 gyerek mellé. Elfér benne mindenki, erős, de nem túl szomjas a motorja, ha akarom, kényelmes, ha akarom, feszes a futóműve, jól szól a hifi, átlátható, könnyen kezelhető a navi, tárolórekeszből sok van, és ezek a rekeszek jó nagyok is. De ami a legfontosabb: elképesztően hatásos és csendes benne a klíma. Senki se nyafog, hogy fázik, megfő, vagy kiesik a szeme a huzattól, csak úgy egyszerűen jól érzi magát a família. Ritka kincs az ilyen!

No meg drága kincs is. 16,5 millió a tesztautó hivatalos listaára. Ez azért már jelentősen leszűkíti azok körét, akik a magyar gazdasági realitásban hétüléses családi verdára vágynak. Még szerencse, hogy van megoldás – nem kell megvenni a Vignalét. A parasztosabb, mezei S-Max nincs ilyen szép, de simán lehet csaknem ugyanilyen jó, sokkal olcsóbban.

Az új S-Max dizájnja nem olyan ütős, mint az első szériáé volt, valahogy visszafogottabb, szopottgombócabb lett a generációváltással. Ezen az optikai lágyságon, puhaságon a vignalésítés sem segít – a sok krómmal, a pöttyös hűtőmaszkkal feltűnőbb, a Milano Grigio nevű fényezéssel különlegesebb egy kicsit a kocsi, mint egy mezei S-Max, de így is csak egy nagy családi autó marad, nem fordulnak utána a népek az utcán.

Van pár jó részlet, mint a kopoltyúk az első kerék mögött vagy a lapított dupla kipufogó hátul, de az autó külleme mégsem érezteti, hogy valami hiperkülönleges dolog lenne ez itt előttünk, négy keréken. Apropó kerék: a tesztautó 235/50 18-as gumikkal szerelt felnijei is csak egyszerűen szépek – persze a katalógusból lehet választani feltűnőbb darabot is.

Eleve az egyik, ha nem a legjobb családi utazóautó az S-Max – és nagyobb tesója, a Galaxy -, ezt fejeli meg a sok extra ebben az autóban. Mind az öt hátsó ülés elektromos reteszoldással, gombbal dönthető, a csomagtér még hét személlyel is értelmezhető méretű, teherautóként pedig két köbméternél is nagyobb a raktér. A vezetőülés 10 irányban állítható, memóriás (hiányzott viszont egy kihúzható combtámasz). Az első fotelek jó messze vannak egymástól, sose érnek össze a karok.

Hihetetlen sok a tárolórekesz, ezek közül némelyik elképesztően mély is. A könyöklő alatti üreg szája könyök fölé ér, ha belelógatom a karom. A vezető mobiljának van egy kis fiók balra lent, a kormány mellett, hogy ne kelljen közösködnie senkivel. És van gyerekleső tükör is, ahogy egy egyterűhöz illik.

Érdekes és nagyon praktikus megoldás, hogy a kerékcsere szerszámai a hátsó üléssor elé, egy padlórekeszbe kerültek. Az S-Max szükségpótkereke kívülről húzható fel az autó alá, a leengedő kábel csavarjának tekergetéséhez pedig elég csak a csomagtér külső arasznyi részén szabaddá tenni a padlót, így egy defekt után nem kell ki-bepakolni a kocsit mondjuk egy nyaralás közben valahol a világ végén, az útszélen.

A motor még a PSA-Ford együttműködés leszármazottja, egy kicsit érezhető is, hogy nem mai darab. Erős, de csak egy szűk tartományban, és a rezonancia, a hang is durvább egy igazán korszerű és jó mai dízelhez képest. A fogyasztása 7,8 liter volt százon, vegyes üzemben, sok 140 tempomatos sztrádával. Ez is lehetne kevesebb, de egy ekkora test és ilyen magas komfortszint mellett azért elfogadható.

A tesztautót változó áttételű kormányzással és változó keménységű futóművel is felszerelték. Mindkét rendszer hatásosan és markánsan, érzékelhetően működik, ha valaki értékeli egy utcai autóban az ilyen műszaki finomságokat,  a Fordnál van értelme megrendelni őket. Jó drágán: az adaptív kormányzás felára 185 ezer, az adaptív futóműé 510 ezer(!) forint.

A korszerű vezetéstámogató rendszerek közül szinte minden elérhető a kocsihoz, tolatókamerától mátrix LED-fényszórón át a sávtartó automatikáig. A HMI is korszerű, a mobilos konnektivitás magas szintű, és még az is örülhet, aki a kalimpáló hagyományos mutatók helyett a képernyőn megjelenített virtuális műszerfalat részesíti előnyben – az S-Max Vignale kormánya mögött ilyen található.