Nem szeretem elemezni a magyar filmgyártást, így az ezredfordulókor készült, egyébként eredetileg 1934-es Meseautóról sem próbálnék mélyreható kritikát írni. Van, akiknek a 80 éves originál mozgókép tetszik, mások viszont már azon is nosztalgiáznak, hogy a BMW szalonba folyton visszatérő Stohl első generációs X5-ösök, E39 kódnevű 5-ösök és E46-os 3-asok társaságában beszélget Kern Andrással egy olyan lányról, aki az akkori lázadó és megbízhatatlan ifjúságot testesítette meg.

Sokan mondják, hogy az E46 óta nem tudott igazán karakteres középkategóriás modellt alkotni a bajor gyártó. Nyilván akadnak most olyanok, akik erősen rázzák fejüket – ne adjisten, öklüket – mindenesetre a filmbéli, hibátlan színkombinációt kapott 3-as kabrió úgy tündökölt a belváros romos épületei között, mint egyetlen kitűnő matekos tanuló a humán osztályban. Nincs ez másként a 14 évvel későbbi, számcserén átesett 4-es esetében sem, amelyet nemtől és kortól függetlenül imád nézni az utca embere. Hogy mi teszi ezt? Jó kérdés. Talán az autó személyében testet öltő, elképzelhetetlen mennyiségű guruló pénz, ami egyébként talán be se férne kápéban a csomagtartóba, esetleg a gyönyörű ívekkel megáldott lapított forma a márka egyik védjegyévé előlépett Angel Eyes fényszórókkal, de az sem kizárt, hogy a nyitható tető varázsa – hisz egy mezei hármas és négyes mellett már sokan elmennek szó nélkül.

A teszt teljes egészében, az alábbi linken található meg: http://www.autoblog.hu/autoteszt/meseauto-ujratoltve-bmw-428i-teszt/

(Forrás: autoblog.hu | Fotó: motortrend.com)