A világegyetem háromnegyede hidrogénből áll, Földünkön azonban jóval kevesebb található a legkönnyebb ismert elemből, ami kár, mert kiváló energiahordozóként új korszakot nyithatna a károsanyag-kibocsátás nélküli közlekedésben.

Van azonban más gond is: miközben a bolygónkon található 1,4 trilliárd liter víz 11 százaléka hidrogén, ennek a víznek csupán 3 százaléka édesvíz, a maradék pedig nem alkalmas a hidrogén előállítására: a vízbontás során olyan kémiai folyamatok zajlanak le az elektródákon, amelyek rövid időn belül tönkreteszik a berendezést.

Amerikai egyetemi kutatók most erre a problémára találtak ügyes megoldást. A kaliforniai Stanford három kutatója (Hongjie Dai, J.G. Jackson és C.J. Wood professzorok) negatív töltésű réteggel vonta be az anódot, amely így taszította a kloridionokat. Nikkelhab magot vontak be nikkel-szulfiddal, amelyre nikkel-vas-hidroxidot rétegeztek rá. A nikkelhab vezetőként szolgál, a nikkel-vas-hidroxid pedig beindítja az elektrolízist, amelynek során a víz hidrogénre és oxigénre bomlik, a nikkel-szulfidon pedig olyan, negatív töltésű kéreg képződik, ami megóvja az anódot.

A kísérletsorozatban a hagyományos elektróda 12 óra elteltével annyira korrodálódott a tengervízben, hogy leállt az elektrolízis folyamata, az új fejlesztésű, bevont anód viszont több mint ezer órán át üzemképes maradt. Ráadásul a folyamat során tízszer nagyobb áramerősséggel tudták bontani a tengervizet, mint korábban, ezért az eljárással adott idő alatt nagyobb mennyiségű hidrogén állítható elő – a hatásfok gyakorlatilag megegyezik a jelenleg használt, tisztított édesvizet alkalmazó folyamatokéval.

Az eljárást nem csak laboratóriumi körülmények között végezték el, az egyszerű iskolai eszközökkel, a San Franciscó-i öbölből merített tengervízzel is működött. A kutatók szerint most a vállalatokon a sor, hogy ipari léptékben is megvalósítsák a folyamatot, a tudósok azonban optimisták: szerintük a jelenleg létező, tisztított vizet alkalmazó berendezések néhány alkatrész cseréjével gyorsan és hatékonyan átállíthatók tengervíz bontására.