Sokakban élhetnek még gyermekkori vagy még édesebb kamaszkori emlékek az autósmozikról, amikből mára sajnos egyre kevesebb maradt fenn a multik beköszönésével. A különleges hangulat, hogy a saját autókban ülünk filmnézés közben, gyorsan beszívta az embert. Ezek után talán valamelyest meg is érthetőek azok az emberek, akik a mise hallgatáshoz sem szállnának ki szeretett autójukból, de azért mégis meghökkentő. A The New York Times számolt be a különleges jelenségről és készített egy enyhén nyomasztó dokumentumfilmet egy Daytona Beach-i autós templomról, ami állítólag már 1953 óta üzemel. Laurent DeFilippo, a film készítője hozzátette: „Amit észrevettem forgatás közben, hogy mindannyian csak ülünk, elszeparáltan a saját gondolatainkba merülve, felhúzott ablakok mellett, süvítő légkondival és azon gondolkozunk, hogy miért nem tudunk jobb kapcsolatot teremteni a minket körülölelő világgal és emberekkel.”

Nekünk furcsának tűnhet, az amerikaiak viszont vevők az imádkozás ezen különleges formájára, hiszen életük jó részét autójukban töltik. Az is egyértelmű, hogy a filmben szereplők a legkevésbé sem az autószeretet miatt, sokkal inkább a lustaság miatt választják a megnyugvás ezen formáját. Néhányan egyedül, mások párjukkal, míg megint mások háziállatukkal látogatnak el a különleges szeánszokra. A szervezők szerint azért szeretik az autós templomokat, mert így nem zavarják egymást a misehallgatók, helyette mindenki komoly arccal néz előre. Ámen helyett pedig dudaszóval köszön el mindenki a szent kerttől, majd csendben elhajtanak. Érdekes.