Észak-Amerikában máshogy megy az autóértékesítés, mint mifelénk. A kereskedők egy-egy felkapott modellnél olykor pofátlanul felsrófolják az árat – a másfélszeres szorzó szinte általános gyakorlat, de láttunk már olyat is (Porsche 911R), hogy a 180 ezer dolláros autót egymillióért kínálták azoknak, akik túl türelmetlenek ahhoz, hogy beálljanak egy hosszú sor végére.

Az autógyártók rendszerint rossz néven veszik a kereskedők magánakcióit (a Dodge Demon esetében például utolsóként kaptak autót azok a kereskedők, akik korábban már éltek ezzel a gyakorlattal), de ez nem akadályozza meg az eladókat abban, hogy megpróbáljanak rengeteget keresni a vágyaik kielégülését késleltetni nem hajlandó vásárlókon.

Egy amerikai Toyota-kereskedés például 100 ezer dollárért kínálja az amúgy feleennyibe kerülő GR Suprát, de állítólag 120 ezerért is láttak már hirdetést.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az autó valóban ennyit érne. Azt viszont igen, hogy a Toyota jól döntött, amikor szabad utat adott a Supra projektnek: a piacon szemmel láthatóan komoly érdeklődés van az autó iránt.