Az izzókészlet már nem KRESZ-tartozék, de a működő lámpa ma is kötelező minden autón. A “nahát, biztos pont most égett ki, reggel még jó volt” válasz a rendőrnek pedig lehet, hogy működik, de ha éjjel egy kiégett főfényszóró mellé kiég a másik is, vagy ha az egyik kiment féklámpaizzót követi túloldali társa, elég komoly bajba kerülhet az ember. Jobb, ha azonnal cseréljük, ami tönkrement.

De hogyan? Érdemes legalább egyszer végiggondolni már jó előre, mit teszünk, ha izzót kell cserélni. Ebben segítünk ezzel a cikkel.

Először is legyünk tisztában azzal, hogy képesek vagyunk-e mi magunk megoldani a problémát! Nem csak az új, persze az autó élettartamára tervezett, elvileg soha ki nem égő LED-es lámpák cseréje igényel (többnyire) szervizlátogatást. Sajnos van több olyan hagyományos fénytechnikával szerelt autótípus is, amelynél a fél kocsit le kell bontani az izzócseréhez. Érdekes, hogy a hátsó lámpákkal általában nincs probléma: mivel egy féklámpaizzó, egy hátsó index pótlása alapvető biztonsági kérdés, itt nem engedték a gyártók kibontakozni azokat a rém frusztrált, sátáni lelkű tervezőmérnököket, akik viszont alapos bosszút álltak az egész autós társadalmon valami sérelmükért a ködfényszóróval, távolsági fényszóróval ideig-óráig úgy-ahogy pótolható fényű főfényszórók megtervezésével.

Híresen problémás például a Fiat Stilo, a Renault Clio II vagy a Modus, a Ford Focus I izzócseréje, de számos egyéb modell is van, amelynél komoly szerelést és/vagy a normálisnál legalább 2-3 ízülettel többel felszerelt alkart igényel a kiégett izzó kiszerelése és pótlása. Zongoraművészek, gyűrűmodellek, agysebészek, figyelem: még ha könnyen is cserélhető az izzó az autótokban, akkor sem biztos, hogy megússzátok néhány vérző karcolás, felszakadó köröm, esetleg mélyebb hasított seb nélkül a műveletet, ha nem a motortérben lévő éles alkatrész-peremek miatt, akkor legkésőbb az izzó rögzítésére teljesen alkalmatlan, de a mai napig elterjedt rugós drótos fixálás kioldása-visszaakasztása során.