Hősünk, akit nevezzünk Benőnek, üdülni viszi családját a Balatonra. Tágtűrésű, békés polgártárs, rezzenéstelen arccal fordul ötször a lakás és a kocsi között, hogy megtöltse a céges kombit családtagjai legszükségesebb személyes tárgyaival.
Benő alapos ember, de ezúttal csorbát szenved a felkészülés: nem ment el tankolni az indulás előtti estén. Oda se neki – gondolja, út közben megoldják. A sztrádán egymást érik a töltőállomások és az M7-ről letérve is épp elég benzinkút akad útjukba.
Azt reméli, csak lesz egy, ahol a felár nem lépi át a fájdalomküszöböt ahhoz a fővárosi kúthoz képest, ahová a legtöbbször jár. Nem az a fillérhegyező típus, főleg nem nyaralás közben, de ahogy a gombóc fagyi sem ízlene neki 500 forintért, úgy az üzemanyagért sem szívesen ad ki több pénzt annál, amennyit muszáj.
A táv 140 kilométer, hét liter/100 kilométeres átlagfogyasztással kalkulálva 9,8 literből eljutnak az apartmanig Balatonfüredre. A tank negyeden áll, ami elvileg fedezi, de ha adódik egy torlódás, baleset miatti terelés, akkor vészesen kevés lenne a tartalék.
Elindulnak a fővárosból a magyar tenger felé. Tárnok magasságában máris adódik egy lehetőség a bebábozódott Agip-kúton, amely a metamorfózis után a MOL színeiben bújik elő.
Benő a 385,9 forintos benzint meglátva gázt ad az Opel Astra ST-nek, ez van vagy 50 forint felár ahhoz képest, amihez ő szokott. Még edzetlen szegény, nem tudja, hogy a balatoni autópályán ez cseppet sem kiugró összeg egyetlen liter ólmozatlan 95-ösért.
Sebaj, máris jön a Váli-völgyi pihenőhely, az asszony úgyis szereti az OMV-s kávét, majd ott megoldják. A totemoszlopon szabad szemmel igen jól látható számok szerepelnek, a sima benzin literjét 385,9, a gázolajat 376 forint 90 fillérért mérik. „Sajnálom, Teréz, nem itt állunk meg” – mondja nejének, és visszasorol a sztrádára.
Robognak tovább, a következő árképzési impulzus a Velencei pihenőhelyen éri a MOL részéről: 385 Ft 90 fillér a benzin literje. Ezek szerint nem a főváros közelsége drágította meg a naftát az előző két helyen. Van körülbelül 15 kilométere megemészteni ezt, amíg eljut Székesfehérvárott a Shell-töltőállomásig. Mintha csak összebeszéltek volna az érintettek, 10 fillér híján itt is 386 forintba kerül egyetlen liter benzin és 376 90-be ugyanennyi gázolaj.
Emberünk egyre feldúltabb idegállapotba kerül. Bár kerüli a diszkontkutakat, hat kilométerrel arrébb kiteszi az indexet jobbra, célba veszi a 64-es lehajtónál a 63-as utat és beáll a közeli bevásárlóközpont Auchan-benzinkútjához.
Locsolni kezdi a tankba a 95-öst, 386 helyett 328 forintért. Literenként majdnem 60 forint megéri neki a kényelmetlenebb körülményeket, a benzinkutas, a shop, a vécé és a kávéillat hiányát és az sem zavarja különösebben, ha ez egyszer gyengébben adalékolt üzemanyagra fanyalodik a K Astra kombi. „A megtakarításból kijön fél óra vízibiciklizés vagy 680-ért egy sajtos-tejfölös lángos és 490-ért egy csapolt sör” – kalkulál.
Néhány száz méteres kitérő után a család visszatér a sztrádára, a tank csak félig van, mert Benő mégiscsak jobban bízik a nagy kúttársaságok üzemanyagában, mint a madaras tescóéban.
Ha legközelebb az M7-esen tankolna, a maroknyi kútból álló OIL-hálózat szabadbattyáni egységében is megállhat, ahol egységesen 344,9 forintért a gázolaj és a benzin is látótávolságban marad a normál árszinttől.
Benő már meg sem lepődik, amikor a lepsényi pihenő MOL-osodó Agip-kútján is kevély árakkal találkozik: B: 385,9, D: 378,9 Ft/l. (Autógázt tankoló olvasóinknak: az LPG literje itt 231,9 Ft, ami még öt forinttal drágább az OMV áránál a Váli-völgyben. A normál ár gázár 200 Ft körüli, egyszerűbb helyeken inkább alatta).
Benőék azt tapasztalják, hogy autópályán csak az tankol, akinek muszáj. A maroknyi vásárló között magas a külföldiek aránya, akik hosszabb távot tesznek meg és lenyelik a borsos felárat. A magyar rendszámos autókból kiszállók inkább a vizesblokkot és a kávégépet veszik igénybe, vagy tankolnak 10 litert, amennyivel kihúzzák a célig.
Benő alapos ember, a balatonfüredi szállásig vezető úton mindenütt feljegyzi az üzemanyagok árát. Nehéz nem észrevenni, hogy a nagy olajtársaságok és a maszekok is rendesen megnyomják a ceruzát a Balaton északi partján, akár Balatonakarattyán a MOL-hoz, akár Balatonfűzfőn az OMV-hez, akár Káptalanfüreden az Ecoilhoz állna be tankolni.
Balatonfüreden sem az árral versenyez az egymástól pár száz méterre,a 71-es út mentén működő MOL- és Shell-kút, inkább a szolgáltatási színvonallal. Mi legalábbis csak ezzel tudjuk magyarázni, hogy mindig fillérre egyforma árakat sikerül kalkulálniuk.
Benőt zavarja az egységár, ezért tesz egy kísérletet: hátha a főúttól távolabb eső helyen olcsóbban tud majd tankolni. A 71-es út nagy körforgalmában a Fürdő utca felé veszi az irányt, elhagyja a csúszdaparkot majd az élelmiszerüzletet és a Volkswagen-szalonnál kihajt a körforgalomból a Lapostelki útra.
Az ottani maszek benzinkút kicsit sem provinciális. Nyitva tart éjjel-nappal, elfogadnak hitelkártyákat, de sajnos az árazás is a konkurenciához igazodik. A gázolaj literje mindhárom helyen 339 Ft 90 fillér, a benzin egyetlen forinttal kerül kevesebbe, mint a neves konkurenseknél. Ők sem igyekeznek alákínálni a másiknak, Benő és a többi autós ebből választhat.
